Kiskegyed, 2007. október 2.

Hülye vagy, szeretlek!

Amikor bemutattak bennünket barátaink, nagyon ellenszenvesek voltunk egymásnak. A társaságban gyakran összefutottunk Péterrel, de több hónap telt el, mire megtaláltuk egymással a közös hangot.
Felmentem a baráti társaságunk chates oldalára, ahol azon az estén (ma már tudom: szerencsénkre) csak Péter volt fent rajtam kívül. Rácsodálkoztunk egymásra, majd „beszélgetni” kezdtünk.. Nem kellett sok az őszinteséghez; kiderült, hogy mindketten a közelmúltban szakítottunk.
Azt mondta, ha már ilyen rossz kedvünk van, üssük el együtt ezt a rossz napot. Ajánlata nyílt volt, mire én megsértődtem és elhajtottam. Hosszabb idő után egy kerti party-n kattant rám újra, ezután gyakrabban chatelgettünk és sms-eztünk; barátságról, érzelmekről filozofáltunk. Péter egyik szerelmes idézetét, ami az első látásra történő szerelembe esésről szólt, magamra vettem. Felmerült, hogy mi lenne, ha mi ketten mégis megpróbálnánk.

Eljött velem

Nekem Győrbe kellett utaznom, gondoltam, eljöhetne velem. Elhívtam, s volt kedve autózgatni… Az első randi előtt nekem mindig kételyeim vannak, mi hogy fog történni, de Péterrel semmi nem volt kérdéses. Két nap múlva újra találkoztunk, csavarogtunk, moziztunk, hajnaltájt egy palacsintázóban kötöttünk ki. A következő randit vasárnapra beszéltük meg, de nem bírtuk ki – még szombaton összeszaladtunk egy doboz fagyit elfogyasztani.

Házi nyúlra nem….?

Azon a nyáron már együtt mentünk ki a SZIGET fesztiválra. Amikor megjöttünk, Péternél maradtam éjszakára, és munka után hozzá mentem. Másnap éjjel meghalt az édesapja. Reggel a kedvesem azzal búcsúzott, hogy este mikorra várhat. Így ragadtam nála, s a családi gyász még közelebb hozott bennünket egymáshoz. Eredendő félelmem, hogy ha egy társaságbeli sráccal járok, és ha a kapcsolatunk sikertelen lesz, azzal a baráti társaságomat kockáztatom, addigra teljesen elmúlt. Egyszer megkérdeztem tőle, minek tekinti a kapcsolatunkat, futó kalandnak? Akkor azt mondta: Hülye vagy, szeretlek.

Szinte összenőttünk

Attól kezdve teljesen természetes volt, hogy összetartozunk és nem fogjuk elhagyni egymást, sőt, alig tudunk meglenni a másik nélkül. Mindenhová együtt járunk, otthon minden munkát megosztunk. Ha én valami miatt nem tudok nála lenni, akkor oda jön ahol nekem van dolgom.

Közös otthon

Nekem francia, Péternek olasz ősei vannak, ezért vitázni nagyon szeretünk, de ezek mindig nevetéssel érnek véget. Ilyenkor szoktuk levonni azt a konzekvenciát, hogy ilyen, amikor egy francia és egy olasz együtt él.
Szeretünk utazgatni, Olaszországban, Tunéziában is jártunk, sok szép közös élményt szereztünk.
Most egy nagyobb és közös otthon megteremtésén munkálkodunk. Mivel én vidéken nőttem fel, családiház-párti vagyok. Már ki is néztünk egyet, gyönyörű környezetben, amelyben elférünk majd a gyerekekkel, mert kettő biztosan lesz de igazából hármat tervezünk.